2011. március 29., kedd

Újra itthon:)

Sziasztok Lányok!!
Végre itthon vagyok,de mivel leeresztett állapotban vagyok,még csak most van energiám írni kicsit,csak hogy adjak már végre élet jelet magamról:)

Nos,megszületett a nagy nehéz döntésem,amit itt hónapokon keresztül érleltem,hiszen egy döntés sohasem egyszerű.De döntöttem,mégpedig egy-egy álmok közbejövetele erősített meg,és úgy érzem,nem döntöttem rosszul.
Nagyon nehéz hosszú hónapokon,éveken keresztül úgy élni,hogy nem látja az ember a szeretteit és érdekes módon,ez egyre jobban felerősödik az emberben és jön a honvágy, a haza szeretet érzése,főleg ha megkérdezik az embertől,hogy "Te nem szereted a hazádat?"
Nem nem erről volt szó,mert én nem azért mentem el,mert utáltam Magyarországot,meg jaj itt nem lehet megélni,mert nekem mindig is volt munkám is,és annyi pénzem,amennyire nekem szükségem volt és boldog is voltam.
Én a párom miatt mentem ki,aki nagyon szeretett pecázni és beleszeretett ebbe a kis szigetbe és egyszerűen azt kérdezte,szeretnék-e vele kint élni egy ilyen paradicsomban.Először nemet mondtam,hiszen nem beszéltem nyelvet sem és el nem tudtam képzelni magam egy idegen országban nyelv nélkül és szeretteim nélkül.De nem akartam elveszíteni a párom,hiszen mivel nem tudtam válaszolni rögtön,Ő ettől függetlenül kiment és ha nemet mondtam volna,vissza is jött volna,de azt mondtam egy idő után,okés,ha Ő ennyire szereti,próbáljuk meg.

CSak tudjátok sok mindenben nem gondoltam bele.Pl mi lesz,ha elmegy az imádott Nagyikám,mi lesz,ha valami baja lesz a szeretett Éccsanyámnak,Apácskámnak......ebbe mindbe bele sem gondoltam,hiszen mindenki egészséges volt.
Igen ám,de a Nagyikám ez időközben elment,Anyum ,Apum vérnyomása elkezdett rendetlenkedni és bizony ezek a dolgok keményen fejbe kólintottak....nem kicsit,nagyon!
Éreztem,nem tudok így kint nyugodtan élni,már az utóbbi fél évben bizony nagyon szenvedtem.Nagyon ment az étterem és borzasztó kimerült voltam már,ráadásul apartmanok kiadását is a nyakamba vettem ééés csak úgy fogyott az energiám..
Hihetetlen nehéz utolsó hónapok következtek,hiszen ott volt az étterem,szerettek bennünket,a mai napig mi vagyunk az első legjobbak a sziget 26 étterme közül...már majdnem házat is elkezdtünk építeni,de amikor bele gondoltam,akkor mi ott is maradunk,az olajjal egyre több rossz hírt lehetett hallani,bizony én kétségbe estem,hogy lehet soha többet nem jutok haza,vagy ha méregdrága az üzemanyag,akkor lehet csak nagyon ritkán jövök haza.
Így haza jöttem....de most nagyon boldog vagyok.Majd jön a párom is,ha lerendezte a dolgokat....én nem bírtam tovább,mert a félelem kezdett eluralkodni rajtam.Féltem,egyszer csak megint és megint jön egy olyan hír,amikor már túl késő lesz hazamenni.Tehát,több minden összejátszott itt,mielőtt döntöttem.
Nem tudom,lehet-e ezt érteni,de az,aki volt hasonló helyzetben,biztos tudja,miről beszélek..
Jövő héttől már Pesten leszek,és végre a gyöngybajaim is megoldódnak:)
Most sülve-főve Anyuval vagyok,jókat kacagunk,bicajozunk,főzünk,takarítunk,alszok újra élet került a szívembe.:)
Most még nem gyöngyözök,mert Anyuzni akarok ,de ha felmentem,újra beletúrok a gyöngyeim közzé és jönnek a szebbnél szebb dolgaim,hiszen itt sorakozik egy csomó dolog,amit meg szeretnék fűzni:)
Szal remélem,jövő héten már tudok mutatni terméseket,de ha nem,akkor utána való héten,hiszen Apumat is meg kell látogatnom,mert Ő meg Pesten él:)
Addig is fűzzetek,én már most résen vagyok és be-be lesek hozzátok és végre kommentelni is egyszerűbb lesz,mert itthon nem olyan hihetetlen lassú a net,mint kint.:)

19 megjegyzés:

Gyöngy-szirom írta...

Kedves Ildikó! Én még csak egy viszonylag kezdő blogozó vagyok, de azelőtt is már egy párszor benéztem hozzád. Elkezdtem olvasni soraidat és nem tudtam abbahagyni. Nagyon szép, ahogy írsz az érzéseidről. Bizony ezek nagyon nehéz döntések, de néha meg kell őket hoznunk. Kívánom, hogy érezd magad nagyon jól itthon is, legalább annyira, mint kezdetben odakinn! Bár a táj nem olyan szép, de szerető szívekre és emberekre találsz.
Üdvözlettel: Andi

gyongyhaz írta...

En totalisan megertelek! Ezek a ferfiak nem birnak megulni a popojukon es aztan persze mi vagyunk azok,akik kovetni kenyszerulnek oket. En ugyanigy vagyok,a ferjem-akkor meg csak pasim kijott ide NY-ba es nem jott haza. Es mar negyedik eve vagyok itt vele,es az en szivem is borzasztoan faj es aggodik... Jol tetted,hogy hazamentel!!!! En sem hiszem el,hogy Europa elhetetlen!
Udv,
Orsi

ekszerlada írta...

Köszönöm Andi:))Kedves vagy:)!!
Tudod,Belize egy teljesen más világ,más természeti adotságok,amik valóban gyönyörűek,de hidd el,nem minden,meg egy idő után,megszokja az ember.Nekiem itthon is csodálatos minden,szép tiszta a kis város,ahol születtem,rendezett,nyugodt,csendes:))Nincs ezzel semmi gond:)De valóban az,hogy szeretteimmel lehetek,hihetetlen energiamennyiséggel pompál és olyan,de olyan boldog vagyok:)

ekszerlada írta...

SZia Orsi!!:))))
Látod,akkor tudod miről nyavajgok:))Ugye milyen sza..........
Ráadásul nekem még az is közre játszott,hogy borzasztó kacifántos haza jönni.Millió átszállást,lehetetlen jegyárak...áhhhh elég volt.
Most lehetőségem adódott itthon és azt mondtam,vagy most változtatok,vagy soha,hiszen 36 éves elmultam és olyan könnyen már lehet nem fogok találni melót később.
Így jöttem:)
Kívánom,ha ugyan ezt éled meg,legyen erőd mindenhez,mert mielőtt bármiben is döntesz,gondold át százszor,ne hírtelen dönts!4Nem szabad.Én kb fél évet,vagy többet gondolkodtam.
Szorítok neked:)

Roberta írta...

Kedves Ildi! Én 21 éve élek itt Mo-on, előtte Nagyszalontán (Románia) éltem és ott is születtem. Ahogy öregszem egyre jobban hiányzik, de én már nem tudnék oda visszakölktözni. Érdekes ez a helyzet, ha Szalontáról beszélek akkor az mondom, hogy otthon... ha Mo-ról akkor meg itthon:-))) Úgyhogy teljesen megértem az érzéseidet, de hidd el mindig az a jó döntés, ami Neked a legjobb.
Isten hozott itthon!

Adrienn Lukacs írta...

Szia Ildi! Örülök, hogy rendbe jöttek a dolgaid, megnyugodtál és lassan újra belerázódsz az itthoni életbe. Biztosan nehéz lehetett, én még nem voltam ilyen helyzetben, így csak elképzelni tudom a nehézségeket, de kívánom, hogy minden rendben menjen! És talán itthon is tudtok csinálni egy szuper kis olasz éttermet :) Hamarosan remélem találkozunk és cicázunk/gyöngyözünk :)

Panka gyöngyei írta...

Szia Ildi!
Szerintem jól döntöttél,hogy hazajöttél...azért írom ezt mert én mikor apukámat elveszítettem akkoriban keveset jártam haza és nem azért mert külföldön éltem,hanem az élet akkor pörgősebb volt számomra...és bánom azt az időt,hogy vele lehettem volna inkább....szóval Te se bánd,mert lehet így helyes!Persze azok a képek amiket feltettél,mindenki vágyik ilyen környezetbe,paradicsomi:)....Aztán szerintem,ha visszavágytok bármikor visszatérhettek,mert akkor már a nyelv sem lesz akadály,rendelkeztek elég rutinnal,ötlettel,mi kell egy jól üzemelő étteremhez,nem az ismeretlenbe térnétek vissza...Most pedig tölts sok időt anyukáddal,apukáddal,szeretteiddel!
...és hát fűzzél sok szépet,amiben mi is gyönyörködhetünk:)

Ágota írta...

Üdv itthon Kedves Ildi!
Nagyon jó, hogy egy ekkora döntéssel rendbe teheted a lelkedet! Annak külön örülök, hogy a párod is jön Veled. Itthon is lehet boldogulni, ha kicsit nehezebben is. A családot meg addig kell szeretni és átölelni, ameddig lehet. A közös gyöngyfűzésről meg írok priviben. Van egy ötletem rá! :)Persze csak ha van kedved hozzá.

Mia74 írta...

Kedves Ildi!
Én bizony nem tudom, hogy jól döntöttél-e, de én is így döntöttem volna a helyedben! Látom a soraidon, hogy tényleg ezt akartad, megnyugodtál, hazatértél, aminek igazán örülök!
Annál is inkább, mert így újra gyöngyörködhetünk ékszereidben, bár nyilván nem ez a fő szempont! ;) Üdv,
Mia

Piky73 írta...

Welcome home :) Mivel én már a korábbiakban elmeséltem hasonló helyzetem, nem is ragoznám nagyon a szót... Azt kívánom Neked, hogy élvezd minden pillanatát az itthonlétednek, s hidd el, sokkal boldogabb leszel szeretteid között, mint a napsütéssel teli csodás tengerparton :)

Zsófi írta...

Isten hozott újra itthon!

Ilona írta...

Isten hozott Itthon! Nagyon szívesen olvasom a blogodat,mert kíváncsi vagyok, hogy Mo-tól távol idegenben hogy élnek az emberek és Te olyan színesen le tudtad írni. Köszönöm!

Lakota mágia írta...

Üdv itthon!!! :-)))
Jó pihenést, "anyukázást", ..utána pedig várom az új ékszereket!!!
:-)

kandy írta...

Ildi, drágakő!
Nem tudok, nem is akarok ítélkezni (itt vagy ott jobb-e), én csak azt akarom végre leírni (már sokszor akartam), hogy megható, hogy ebben a hazug, felszínes világban olyan szépen, őszintén, sallangmentesen tudsz mindig írni. Jó olvasni. (Csak halkan mondom, lehet, hogy ennek a kint töltött idő azért jót tett, bár.....)
(Ezt meg már csak suttogva, hogy gyönyörű, vidám lett a blogod színe, de kifolyt a szemem, mire végigolvastam a "leveledet".)
Isten hozott, drága!

ekszerlada írta...

Roberta,igen,egyet értek veled és valahol irigyelek egy kicsit,mert mintha több erőd lenne ehhez,mint nekem:)))De valóban én is azt gondolom,az a legjobb döntés,amit meghoztunk.Legalábbis én már soha nem gondolokvissza,na de mi lett volna ,ha mégsem így döntök.Ez szerintem akkora marhaság,hiszen már abból amit eldöntöttünk és el is végeztünk,nincs visszaút.Én meg azon nem fogom felmérgelni,idegesíteni magam,amit úgysem lehet többé megváltoztatni,meg nem is akarnám.A szeretetnél nálam nincs fontosabb!!!
Adri!Köszi!!NAgyon kedves vagy és alig várom,hogy cicázhassak,azt összehozzuk nanááá:)))Hihihiii,megyek macskadögönyözőbeeeeee:)))Remélem,megengedik:)
PAnka!Tottttál egyet értek veled,Te tudod,miről dörmögök akkor.VAlójában nem kell külföltre menni...Jövök ám már lassan az alkotsokkal:)
Ágotaaa!!!Kivele!!Mi az ötleted,állok elébeee!!!Köszi a biztatást!!Én is abban reménykedem,lehet azért boldogulni,még csak nagyon kell érteni ahhoz,amibe bele fog az ember és nagyon szorgalmasnak kell lenni éééés kitartónak!Neke ez az elvem:)
Köszi MIa!Hát nem volt könnyű,de most a lelkem olyan nyugalomba került,amit 4 éve nem éreztem
Pikykém:))Ugye-ugye,mennyire igaz ez:))Már most érzem a boldogságot,fürdök benne:)A párom meg majd úgyis jön és efelől is nyugodt vagyok:)És végre neki is jobb lesz,mert nem nyavajgok rajta:(
ZSófi,Ilona!!NAgyon köszi!!
Hidd el,órákat tudnék mesélni tapasztalataimról és szívesen beszélek is,ha érdekel,csak kérdezz:)
Mágia Cuki vagy:)))NAgyon köszönöm:)
Köszi Andi!!NAgyon kedvesek a szavaid,de mért is folyt ki a szemed?Nehéz a háttéren elolvasni az írást?
Tudod Andi,tudom hazug világ van..rengeteget tapasztaltam,hiszen mint nővérként,énekesnőként,vendéglátósként hihetetlen sokféle embert megismertem,tudom milyenek,ezért én egyébként végtelen vissza húzódó lettem és nem engedem be a negatívumokat,nem nézek híradót,nem olvasok újságot,nem hallgatok pánik keltő dolgokat,mert az egész egy baromság és fele nem igaz és mert az nekem nem tesz jót.CSak is szigorúan a szép dolgokat keresem és azokkal táplálom lelkem,és mindent kikerülök,ami csepp izgalmat,szomorúságot is okoz.Tévedés ne essék,tájékozódom,nagyon sokmindent tudok,mi történik,de megszűröm a dolgokat .

Ez nem megmenekülés a megoldatlan feladatok elől,mert azokat akár milyen módon is,de helyre teszem,de nem engedem,hogy letapossanak lelkileg,mert nem akarok depis lenni.Megtanultam anyukámnak köszönhetően nagyon jól kezelni ezeket a dolgokat és nagyon nagyon örülök,hogy végre sikerült,mert én tényleg olyan hamar boldog tudok lenni:)
NAgyon bölcs az Anyukám és hihetetlen jó lelki erő,tele a feje okosságokkal,de a páromnak is:)
Ezt érzed és amiket leírok,tényleg belűlről jön,én nem tudok csak úgy simizni.HA kényszerből kéne,inkább nem is írnék semmit:))Hát ezt érzed talán:)

AgnesBeads írta...

Szia Ildikó!

Örülök, hogy boldog vagy, és megnyugodott a szíved. Remélem, a kezdődő barátságunkat szorosabbra fogjuk fűzni ( így is-úgy is):).
Amint lesz időd már a barátokra is, jelentkezz ám! Hűű, már alig várom, tuti vagyok benne, hogy jókat fogunk dumcsizni, fűzni és röhögni. Puszi!

Cheeks írta...

Örülök, hogy végre itthon vagy :)
Adnék neked egy jó szót :)
http://eszterszappan.blogspot.com/2011/03/egy-jo-szo-jatek.html

Csíki mama írta...

Isten hozott, HAZA!!!
Köszönöm a látogatásod :))

ekszerlada írta...

Köszi Ági,Réka,Csíki Mama!!!!!:)))