2012. február 7., kedd

Szerelem

Ha szeretünk valakit, elgyengülünk. Kiszolgáltatottak leszünk. Megalázhatóak. Gyakran vesztesek is. Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban szeret. A közönyös, akinek egy kapcsolat nem „vérre megy”, erősebbnek tűnik... Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá. Mondjuk ki: gyengévé... És, mivel a szerelem ritkán izzik mindkettőnkben egyenlő hőfokon, mindig annak a nehezebb, aki jobban szeret. Még akkor is, ha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik. Mert utána ő lesz a boldogtalanabb.
Müller Péter
Ez mennyire igaz!!!Ismerem ezt az érzést,...de a barátságban is.

Szeretet

Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem az emléke, a hiánya él bennünk!

NAgyon szeretem Müller Pétert,mert olyan jól megfogalmazza az érzések jelentését.

2012. február 5., vasárnap

Nem tüntem el:)





Sziasztok Lányok:)

Sokan kérdeztétek,hol vagyok,miért nem alkotok,miért nem blogolok.:))NAgyon köszönöm érdeklődéseteket,jól esik,hogy hiányoznak a ékszereim,dolgaim,lökött bejegyzéseim:)

Csak elfoglalt voltam,mert végre volt időm a cuccaimat,drága Nagyikám rám hagyott dolgait megnéznem stb.
Át kellett néznem az összes cuccomat,hiszen mióta kint vagyunk Belizben,azóta nem voltak kiszellőztetve,rendbe téve.Így selejteztem,mostam,rendezgettem a dolgaimat és a családdal töltöttem minden egyéb időmet.
Megtanultam sütni kelt tésztákat,leves tésztát készíteni,és minden egyebet,amit majd az újdonsült éttermünkben hasznát vehetem.Így majdnem Nagyanyámhoz(nevelő Apukám anyukája) jártam napokig,hogy minden régi jól bevált trükköt elsajátítsak:)
Alkotásra volt időm,de csak esténként és tyúklépésben készítettem pl Anyumnak ezt a karkötőt,amit még valamikor novemberbe kezdtem el és ezt a kis telefon tartót,ami szintén Anyumé lett éééés életem első horgolt pulóverét,amit még nem fejeztem be.
Szóval alkotok én minden nap,de csak kis időt.Ez a hallgatás titka.
NA most a fotókat nem igazán kéne kritizálni,mert iszonyúan sz....rok a fényviszonyok ,na de a lényeg szerintem látszik:)))
A kis telefontokról egyszerűen pláne nem sikerült jobb kép és feladtam.Ez most ilyen lett.
Röviden ennyi a beszámolóm és majd igérem jelentkezem,ha van egy kis több időm!!!!:))