Újra itthon:)

Sziasztok Lányok!!
Végre itthon vagyok,de mivel leeresztett állapotban vagyok,még csak most van energiám írni kicsit,csak hogy adjak már végre élet jelet magamról:)

Nos,megszületett a nagy nehéz döntésem,amit itt hónapokon keresztül érleltem,hiszen egy döntés sohasem egyszerű.De döntöttem,mégpedig egy-egy álmok közbejövetele erősített meg,és úgy érzem,nem döntöttem rosszul.
Nagyon nehéz hosszú hónapokon,éveken keresztül úgy élni,hogy nem látja az ember a szeretteit és érdekes módon,ez egyre jobban felerősödik az emberben és jön a honvágy, a haza szeretet érzése,főleg ha megkérdezik az embertől,hogy "Te nem szereted a hazádat?"
Nem nem erről volt szó,mert én nem azért mentem el,mert utáltam Magyarországot,meg jaj itt nem lehet megélni,mert nekem mindig is volt munkám is,és annyi pénzem,amennyire nekem szükségem volt és boldog is voltam.
Én a párom miatt mentem ki,aki nagyon szeretett pecázni és beleszeretett ebbe a kis szigetbe és egyszerűen azt kérdezte,szeretnék-e vele kint élni egy ilyen paradicsomban.Először nemet mondtam,hiszen nem beszéltem nyelvet sem és el nem tudtam képzelni magam egy idegen országban nyelv nélkül és szeretteim nélkül.De nem akartam elveszíteni a párom,hiszen mivel nem tudtam válaszolni rögtön,Ő ettől függetlenül kiment és ha nemet mondtam volna,vissza is jött volna,de azt mondtam egy idő után,okés,ha Ő ennyire szereti,próbáljuk meg.

CSak tudjátok sok mindenben nem gondoltam bele.Pl mi lesz,ha elmegy az imádott Nagyikám,mi lesz,ha valami baja lesz a szeretett Éccsanyámnak,Apácskámnak......ebbe mindbe bele sem gondoltam,hiszen mindenki egészséges volt.
Igen ám,de a Nagyikám ez időközben elment,Anyum ,Apum vérnyomása elkezdett rendetlenkedni és bizony ezek a dolgok keményen fejbe kólintottak....nem kicsit,nagyon!
Éreztem,nem tudok így kint nyugodtan élni,már az utóbbi fél évben bizony nagyon szenvedtem.Nagyon ment az étterem és borzasztó kimerült voltam már,ráadásul apartmanok kiadását is a nyakamba vettem ééés csak úgy fogyott az energiám..
Hihetetlen nehéz utolsó hónapok következtek,hiszen ott volt az étterem,szerettek bennünket,a mai napig mi vagyunk az első legjobbak a sziget 26 étterme közül...már majdnem házat is elkezdtünk építeni,de amikor bele gondoltam,akkor mi ott is maradunk,az olajjal egyre több rossz hírt lehetett hallani,bizony én kétségbe estem,hogy lehet soha többet nem jutok haza,vagy ha méregdrága az üzemanyag,akkor lehet csak nagyon ritkán jövök haza.
Így haza jöttem....de most nagyon boldog vagyok.Majd jön a párom is,ha lerendezte a dolgokat....én nem bírtam tovább,mert a félelem kezdett eluralkodni rajtam.Féltem,egyszer csak megint és megint jön egy olyan hír,amikor már túl késő lesz hazamenni.Tehát,több minden összejátszott itt,mielőtt döntöttem.
Nem tudom,lehet-e ezt érteni,de az,aki volt hasonló helyzetben,biztos tudja,miről beszélek..
Jövő héttől már Pesten leszek,és végre a gyöngybajaim is megoldódnak:)
Most sülve-főve Anyuval vagyok,jókat kacagunk,bicajozunk,főzünk,takarítunk,alszok újra élet került a szívembe.:)
Most még nem gyöngyözök,mert Anyuzni akarok ,de ha felmentem,újra beletúrok a gyöngyeim közzé és jönnek a szebbnél szebb dolgaim,hiszen itt sorakozik egy csomó dolog,amit meg szeretnék fűzni:)
Szal remélem,jövő héten már tudok mutatni terméseket,de ha nem,akkor utána való héten,hiszen Apumat is meg kell látogatnom,mert Ő meg Pesten él:)
Addig is fűzzetek,én már most résen vagyok és be-be lesek hozzátok és végre kommentelni is egyszerűbb lesz,mert itthon nem olyan hihetetlen lassú a net,mint kint.:)