Nem bírom ki,hogy ne írjak!

Megfogadtam,hogy addig,amíg le nem zárom a játékot,nem teszek fel semmit,hogy ne szakítsam meg.De már nem érdekel,hát belém szorúlnak a mondani valóim!!
Ékszereket készíteni mostanában abszolút nem volt időm.Még elő sem vettem Őket,nem hogy fűzzek.Időnként belestem valaki blogjába,aki éppen frissen feltett abban a pillanatban valamit,de sajnos nem tudtam mindenhova,mert ahhoz általában nekem 2 óra kelle.
Kimondhatatlanul hiányoztok lányok és most már csendesülni látszik nálunk is a szezon,szóval lassan végre blogozhatok és újra csacsoghatuuuuuuuuuunk:)))
Nagyon kíváncsian fogom végig lesegetni,ki mit alkotott,amíg nem voltam:)
Nagyon sokat dolgoztam,kétnaponta kenyeret gyártottam,Lasagnát,külömböző sütiket,reklám táblát szerkesztettem,menű kártyát szerkeztettem,új árlapot szerkeztettem,turistákat szállásoltattam,főztem,ajaj,volt meló:)
De nem hiába!Nagy meglepetés ért a minap!
Alig múlt el 1 éve,hogy megnyitottuk a kis olasz konyhánkat és máris elsők lettünk a 25 Caye Caulkeri étteremek között egy turisták által híres hírdető oldalon,a Tripadvisor olodalán.
ITT láthatjátok Sandro Take Away néven futunk:)
Nagyon megörültünk ennek,mert valahol mindig csak azt hittük,főleg én,hogy csak megszokásból,illemből dicsérnek bennünket.De a jelek szerint nem:)
Nagy elismerésnek érezzük pedig soha nem tanultunk suliban főzni és soha nem volt éttermünk régebben,egyszerűen csak szeretünk sütni,főzni.
Az éttermet is a párom csak azért nyitotta,hogy nekem és az idős olasz sheff barátunknak,legyen munkája.De az öreg 2 hét után túl ügyes volt anyagiak terén és el kellett küldenünk.
Nagyon bántott bennünket,mert mi csak segíteni akartunk azzal neki,hogy Őt kértük meg,mert a párom sajnálta.Az öreg sajnos imádott gépezni,kártyázni,imádta a fiatal fekete lányokat és bizony ez mind pénzbe került neki,de nekünk is.(73 éves az öreg)
Na mindegy,magunkra maradtunk és a párom kétségbe esett,hogy most mi lesz.Ki fog főzni,ráadásul sok pénzt fektetett bele és még el sem tudja adni azon az áron,meg stb-stb.
Nekem egy pillanat alatt az jutott eszembe,neki kell főzni,mert imádom a főztjét.Bár mit még elém tett,mindent megszerettem,pedig én aztán világ életemben vállogatós voltam,de ahogy Ő főzött,azt egyszerűen nem tudtam eltolni magamtól.
Pedig sokszor minden féle büdös sajtott hozott haza,hogy a lakást nem győztem szellőztetni és komolyan a hányinger kerülgetett,amikor ráadásul jóízűen eszegette is bleeeeeeeeeeeeee!!!!!!
NA de ennek ám vége:)))Oly jóízűen megeszek akár milyen bedős sajtot is,hogy csak na!
Ráadásul,undorodtam a tengeri kütyüktől világ életemben.Utáltam ezeket a csúszó-mászó isten nyilákat még látni is,nemhogy beletegyem a számba.jaj mennyi bajom volt!De ahogy Ő elkészítette,hát lányok,komolyan mondom,ez lett a kedvencem képzljétek el.A shrimps vagyis a garnélarák a kedvencem.Azt akár hogy készíti el,mindenhogy megeszem.Nagyon finom a Lubster rák és a Stone rák is.
Azt hittem régen,csak azért szeretem a főztjét,mert hogy magát a palit is imádom.De ezek szerint nem,mert tényleg jól főz másnak is:)
Én alá dolgozok a kezének és az előzőekben felsoroltakat én készítem.
Szóval,előszőr ez volt a reakciója"Éééééééééééééééééééééééén főzni?"
Mondtam"Igen fiam,Teeeeee!!"
Azt mondta"Hát azt úgy nem tudjuk megcsinálni,mert én nem magamnak nyitottam,hanem neked,meg az öregnek."
Ja csak,az egy álom volt,ez meg egy valóság lesz:)
Én tudtam,jók leszünk,mert istenien készit mindent és akár kinek főzött még,mindenki dicsérte.Ebből gondoltam,juthatunk még valamire:)
Sok volt a stressz az elején,mert végtelen egyszerű körülmények között főztünk.Semmi extra,szupervagáns nincs a kis étkezdénkben,nincs agyon dekorálva,nincsenek luxus dolgok,csak jó ízek és illatok.Ráadásul az írás a külső falon is végtelen egyszerű volt,ami engem mindig is iritált,hogy legalább abba lenne valami extra,de semmi.A párom nem akarta túl bonyolítani,mert azt mondta,nem az a fontos,hanem a legelső az,hogy jó legyen a kaja,szerezzünk jó nevet és majd utána bővítünk,dekorálunk.Ahha!Ja!Csak kéne valami csalogató is,hiszen azt sem tudják,kik vagyunk,mit akarun k ebben a nfabódéban.Komolyan,sokszor a bőgés kerülgetett az idegtől,hiszen sem reklám tábla,sem netes hírdetés,semmi az ég egy adta világon,csak valójában az illatok és a turisták szájról-szájra terjesztése volt az egyetlen reklámunk.
Úgy látszik,végre eljött az idő,mert bizony,nem fértünk.Sokszor el kellett küldenünk vendéget,mert nem tudtuk kiszolgálni,nem tudtuk leültetni őke,.
Szóval dióhéjban ez történt ez alatt a pár hét alatt,amíg távol voltam.
EZt a csokis muffint pár napja készítettem és nagyon nagy sikere volt:)Tetszett mindenkinek,nemcsak az íze,de maga a látvány is:)
Ebben a kis sárga faházban van a csoda konyha:)
Ez a kis tengerparti barackvirág színű házikó és a kék színű kétemeletes ház,az amiben túristákat szállásoltatok.
SZóval így telt az én napom:)
Hamarosan itt a sorsolás!!!Bár ehhez meg van fűznivalóm:)Jól eltoltam itt a kapkodásban,csak tudnám,miért nem vártam még vele és pontosabban átgondoltam volna nyugodt,kapkodó mentes időszakban:)De ha egyszer fejembe veszek valamit....:)