Paula ékszerei

Nos,elmentek Pauláék.Nem voltam boldog,sőt...még jó,hogy Kriszti éppen ráért és kicsit tudtunk fecsegni.Így hamar elszállt a bánatom.Amúgy képes vagyok napokig magam alatt lenni.
Nem értem rá mostanában blogozni,de azt hiszem,szeptemberig egyre több meló lesz.Itt a szezon a nyakunkban,és már most sokszor kell gyártanom a Lasganákat,sütiket,kenyeret,meg ami kell.Ráadásul a házi nénink ideadta az összes lakását,hogy adjuk ki túristáknak.VAn neki 10 apartmanja a tengerparton.Örültünk neki,de a meló is rengeteg lesz.Szóval nem hiszem,hogy sokat tudok itt lebzselni...pedig szeretek bámészkodni:)
Nagyon siettem ezekkel az ékszerekkel,szinte egy hete csak ezzel foglalkoztam szabad időmben.
Ezek lettek paula ékszerei.

Nagyon örült neki.Azt mondta,megmutatja majd a szép fehér kosztümjével is.A karkötő bogyóit csak úgy kitaláltam.Nem akartam sem túl kicsit,sem túl nagyot.Sajna ebből a türkisz swariból,csak 4-esem van és túl nagynak találtam,elég lett volna csak 3-as,de ez nagyon tetszett Paulának ezzel kellett csinálnom így kicsit nem olyan nagyon szép lett.:(( Nem tudtam most sokáig gondolkodni a bogyó mintáján.Haladnom kellett,hogy a munkám mellett ezzel is kész legyek.
Ezt a lila háromszöget,még régen készítettem.De bele szeretett.Ezt neki adtam ajándékba.
Ez a közös fotót még vagy 2 éve készült:))Megmásztuk a pálmafát kínunkban.Éppen bolondoztunk,mert kaptam egy fényképező gépet és a fia fotózgatott bennünket.Nagyon bolondok tudunk lenni.El sem tudom képzelni róla,hogy milyen komoly üzlet asszony.Nagyon el tudja engedni magát és sem a haja,sem a ruházata,semmi nem érdekli.Azt mondja,minden nap toppul néz ki,de ha pihenni akar,nem érdekli semmi.Hihetetlen egy tyúkanyó:))Emlékszem,amikor kajakoztunk és a sok röhögéstől nem tudtunk evezni és beszorultunk a stég alá.Annyira kacagtam,mert Paula vírnyákolt segítségért,de hát nem sikerült,mert elröhögtük és isten tudja,kb fél órat vártunk,míg valaki kimentett.Ugyanis sokan azt hitték,direkt ott vagyunk....jjjjjjja!Hooooooogyne!Ott kapaszkodtunk a stég aljában,hogy el ne vigyen a víz bennünket.Úgy mentettek ki bennünket a benszülöttek:))
Kérdezték,hogy hogy sikerült ez nekünk ilyen szuperűl,hogy még Ők is alig tudnak kiszedni onnan bennünket.Mondtuk,éppen hahotázgattunk és a nevetéstől elgyengült állapotba kerülés miadt nem ment az evezés tökéletesen:)))))Természetesen,Ők is kinyultak ott a társaságunkban.Felét nem értették,hogy miket beszélünk.Persze,a mi mixelt nyelvünket,csak mi értjük:))
Szóval ezeket készítettem neki,de még nem vagyok kész.Még van egy karkötős szett,de azt már postázom,ha minden igaz.