2010. április 14., szerda

Cica történet.




















Pár nappal ezelőtt, 3 kiscicát talált az állatorvos a háza ajtaja előtt,mielőtt elindult dolgozni.Kb 4 hetesek lehetnek és még természetesen Anyukájukra lenne szükségük,de valaki sokalta Őket,és úgy gondolta,majd Zek gondoskodik róluk.Elke és Martin,akik 1 hónappal ezelőtt érkeztek a szigetre egy 3 hónapos Chau-chau kiskutyával,éppen ott jártak Zek rendelőjében Joij(a kutyus) útlevél kérelmével kapcsolatosan.Szomorúan mesélte Zek,hogy hogy járt aznap reggel és aggódva mutatta nekik a cicákat.Büdösek ,koszosak,bolhásak voltak és már alig volt szusz bennük,nem akartak enni.Zeknek sok dolga volt és nagyon panaszkodott,hogy egyedül van a cicákra,akik éhesek és legalább 3 óránként kellene etetni Őket.
Elkéék nagyon szimpatikusan azt felelték,"Mi szívesen gondoskodunk róluk,úgyis unatkozunk,meg Joijnak is jól jön valami kis társaság).Zek nagyon boldog volt és minden féle ételt, erősítő vitaminokat adott,amikkel etetni kellett a cicákat.Martin szaladt hozzám és nevetve mesélte,mi történt velük és hogy menjek már, nézzem meg a cicákat(Elke nálunk dolgozott az étteremben).
Boldogan rohantam,hiszen imádom a cicákat.Éppen Elke próbálta etetni Őket,de a kis konzerves macskahúst még nem tudták enni.Elszaladtam a boltba és vettem tejet.Mondtam nekik,Ők meg menjenek,kérjenek cumisüveget a cicáknak.Sikerült ez is.Meglangyosítottuk a tejcsit és elkezdtük etetni Őket.A kis iromba,egyáltalán nem akart enni,úgy kellett bele erőltetni kortyonként.Nagy volt a küzdelem,azt hittem,nem éri meg a másnapot.Többiekkel is volt gond,de harmadjára végre elkezdtek enni.A legnagyobb gondunk a kis és a nagydolog elvégeztetése volt,hiszen Anyukájuk szokta lerendezni,de Mama nem volt.De amin teljesen elcsodálkoztunk,az a 3 hónapos kutya ösztönös segítkezése volt.Ő minden etetés után,elintézte a macskákat.Akkorákat nevettünk,még a könnyünk is folyt,hogy hogy lehet ilyen okos,ügyes egy 3 hónapos kölyök kutya.(Állítólag ez a fajta végtelen intelligens,hát elhiszem)Joij nagyon gondoskodó volt velük és féltette Őket.Állandóan terelgette Őket,alvás közben őrizte Őket,még éjszaka sem feküdt be az ágy alá,ahol aludni szokott.Ott volt a cicákkal,feküdt a ketrec előtt.Csodálatos volt.Nem győztük fényképezni Őket,olyan drágák voltak.Minden etetés után,következett egy 10 perces kutya -macska hancúrozás.Amilyen óvatosan göngyölte Őket Joij,hát csak csodálkoztunk.Ráadásul fiú kutya és mégis tudta,mit kell tennie.
Már 3 hónaposan mielőtt nekifogott az evésnek,pacsit adott Martinnak és csak úgy fogott hozzá az evéshez.Azt mondja Martin,párszor mutatta ezt neki csak hüleségből és utána azóta csak pacsi után fog hozzá az ételhez.De mindig borzasztó résen van és csupa fül,figyel minden mozdulatot.Mindent megeszik,amit csak kap.Citromot,narancsot,gyümölcsöket,zöldséget,húst,édességet,és még a lóvét is szereti(legalábbis harapdálni:))
Sajnos ma Elkáéknak el kellett menniük.Így a cicák menhelyre kerültek.Remélem,ott is legalább ilyen gondoskodásban van részük.
Azt hiszem,ezek után,egyszer lesz egy Chau-Chau kutyám is.
Most pedig szeretnék pár kedves képet megmutatni a kis cica történetről:)

14 megjegyzés:

Tiszi írta...

Nagyon édes történet. :) És a képek is magukért beszélnek!

AgnesBeads írta...

Tüneményesek! Sajnálom, hogy menhelyre kellett menniük.

Ági írta...

Nagyon kis drágák :)

ekszerlada írta...

Igen Tiszi,pont ezt akartam annyira megmutatni.
Sajnos igen Ági.Én szívem szerint,befogadtam volna Őket,még meg is sirattam Őket,mert ám sec perc alatt hozzánk nőttek.Főleg a kis irombát sajnáltam,akibe alig tudtunk életet lehelni és végre evett,játszadozott és nem tudom,kap-e olyan sokszor meleg tejcsit,mint ahogy mi adtunk nekik.

Unknown írta...

Óóóóóó, nagyon édes történet! Remélem, hamarosan akad gazdijuk a kis csöppségeknek! És a kutyus is fantasztikus!!!
Ildi! Biztos gondozzák őket, és ők lesznek a világ legboldogabb cicusai!

Adrienn Lukacs írta...

Nagyon aranyosak a cicusok és a kutyus! Hihetetlen milyen hálásak annak aki segít, megmenti őket, őbelőlük lesz az igazi szerető házikedvenc. Sajnos sokat tesznek ki állatot az út szélére...

MELI-BEADS írta...

Nagyon rendes vagy,ogy így törödsz a kis állatokkal.Még ha egy kicsit szomorú is e történet,annál példább mutató.Én is bizom benne ,hogy jó helyük lesz a menhelyen!Egy ilyen kis cica nálunk is el lenne,sőt mondthatnám az összes,mert mi is szeretjük az állatokat.Volt nálunk Erdélyben mindeféle állat;egyszere 8 kutya,8 macska,3 ló,2 tehén,20 disznó,40 tyúk,50 kacsa,az egereket nem tudom mert azok csak ritkán mutatkoztak:),de a többi mindennapos volt.Nekem a lóvak hiányoznak a legjobban,mert aki testközelből ismeri a lóvakat tudja milyen sok szeretettet tud adni egy ilyen állat.Volt olyan,hogy Csillag,az egyik kancánk még cikó korából rászokott a cukorkákra,vagyis rászoktattam és már tudta mikor volt édesség a kabátom zsebében.Addig addig járt engem körbe mig megszerezte amit akart.Utánna úgy hálálta meg a,hogy fejét a vállamra hajtótta.Nagykórára annyira szép lett,hogy hírre ment a szomszéd falvakban és sokan jöttek megnézni őt.A legtöbben meg is akarták venni,de nem volt eladó.

Kriszta írta...

Édesek, jól meggyomroznám a cicáka és a kutyákat is:-)DDD

Kriszta írta...

Ja, azt elfelejtettem, hogy én gyerekként mindig haza tértem egy kutyával, vagy egy cicával. Anyukám már velük együtt akart időnként kiebrudalni, mert már nem tudtunk velük mit kezdeni...mindig új gazdikat kellett keresnem a végén, annyi cicánk meg kutyánk volt már. Én imádom őket, remélem lesz jó kis meleg otthonuk! Megérdemelnék mindannyian!

Anikó - Gyöngyszerelem írta...

Én személy szerint köszönöm, hogy elmesélted ezt a történenet, mert annyira édes, és megható volt. Szuper élményben volt részetek! :) Imádni valóak a cicókák is, és a kutyus is. :)

LNóri írta...

Jaj Ildi fantasztikusak a képek és a történet is. Minden állatot nagyon imádok, de különösen a kutyákat. Kutyabolond vagyok. Ez a Joij valami tüneményes pofa, látszik, hogy okos, de üzenem Neki és Elkének, hogy édességgel csak óvatosan etesség és csokival egyáltalán ne, mert az veszélyes a kutyákra.
Na ás meddig voltak Nálatok a kiscicák? Hova mentek Joijék?

Nekem is van egy Fülim, ő már 15 éves és szerencsére még elég jó karban van. Épp tegnap védett meg egy puli elől, aki bokán akart harapni, el is kergette rendesen.
Amúgy véleményem szerint az hogy egy kutya mennyire lesz okos, nagy részben azon is múlik, hogy mennyit van az emberrel. Füli például ugyan kijár a kertbe, de alapvetően állandóan velünk van. Velünk él 15 éve, velünk alszik, eszik...minket hallgat....és szerintem sokkal de sokkal okosabb mint egy ugyan ilyen képességű kerti kutya. Az is nagyon érdekes, hogy náluk is bizonyos tanulási folyamatok évekbe is telhetnek, míg mások csak hónapokba vagy hetekbe. Pl. Füli is kb. 2 hét alatt megtanulta azt, hogy ülj, pacsit...aztán eltelt pár év, kb.3 és észre vettük, hogy megért olyanokat is, amiket sosem tanítottunk neki akarattal, csak sokat hallotta pl. hogy "megyünk föl" és akkor tudja hogy az emeletre el kell indulnia :)
Szóval fantasztikusak az állatok, illetve számomra a kutyák.
Abba is hagyom, mert ezer sort tudnék még írni róla.
Köszönjük a történetet.
Puszi

ekszerlada írta...

Persze-persze Nóri!Nem szik csokit Joij!A tiramisut szereti,szeretné.Azt kóstoltatták meg vele.A Csoki ártalmas a kutya szívére.Van valami alkotó elem benne,ami ártalmas!Egyébként mentek Mexicóba körbenézni,mert hamarosan megérkeznek Martin testvérei és jönnek vissza ide pár napra.
Ugly kutyám is roppant okos.Imádom Őket én is mindig is tele voltam kutyákkal.Általában 3 volt otthon.Itt csak a párom miatt nincs annyi:)
Szerintem még lesz Joij folytatás,mert vannak még cuki képeim.
puszi

Ibolya írta...

Tüneményesek!:)
Szeretem az ilyen történeteket, nekünk is van egy cicánk. Köszönjük, hogy megosztottad velünk:)

Unicornio írta...

That most charming and beautiful puppies!! I love its!!!