Hétvégén Apánál voltam és beszélgettünk.
Kérdezte,mivel töltöm időmet,hogy élek,mi újság velem.
Elmeséltem neki nagy örömmel,mibe kezdtem
Nagy csodálkozva nézett rám,hogy na de mégis milyeneket,meg hogy stb.
Nagyon izgultam,hevesen dobogott a szívem,amikor oda került a sor,hogy megmutassam a fotókat.
Azért izgultam ennyire,mert Apu nagy kritikus,minden téren és pont ezért borzasztó válogatós is.Kicsit haboztam is,hogy vajon tényleg jó ötlet-e ha megmutatom neki,mert ha nem fog neki tetszeni,egy világ omlik össze bennem és valszeg elveszi még a kedvem is ettől az egész baba varrástól.Már szinte a kezem is izzadt,alig tudtam a telefonomról előcsalni a képeket,de amikor sikerült,fürkészve néztem a szemeit,reakcióit,ami egy nagy hahotázásba torkollott
Nagyon tetszett neki egytöl-egyig mind és pillanatok alatt feldobták a babák a rossz hangulatából,ugyanis iszonyatos fájdalmakkal küszködött éppen szegény( nagyon fájnak a lábai)
De a legjobban, ez a két baba tetszett neki és képzeljétek,még kért is egyet tőlem.úgyhogy neki is varrok majd egyet
Ez az egész arra volt jó,hogy igenis,van értelme csinálnom...gondolván,ha még Apának is tetszik és még szeretne is egyet